Szerencsére nem kell sok újdonságot kitalálnom, mert Magyarország jópár világhírű vadásszal büszkélkedhet, akik vették a fáradságot és megfogalmazták (és ki vagyok Én, hogy nekik ellent mondjak?:) )
"A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás" Széchenyi Zsigmond
Sokan ma már csak legyintenek erre, pedig a lényeg nem változott. A vadászat nem csak a lövésből és a zsákmányejtésből áll. Beletartozik a természet szeretete és védelme, a szakmai részletek, megannyi apróság. Egyszerre szórakozás, sport és komoly szakma.
Nekem például a vadászat része az egész éves kinti munka, nyáron a fácánnevelés és dúvadritkítás, az őzbakok figyelése, az augusztusi gerlézés, illetve a takarmány betakarítása. Ősszel a réce, fácán és nyúlra tartott társas és egyéni vadászatok. Télen hasonlóan az őszhöz, hozzátéve az őzsuta apasztást, a havas-fehér rókaleseket, az élőnyúlfogást és a vadetettést ha szükséges. Tavasszal pedig a szalonkázás, a terület felmérése és még ezernyi tennivaló..
De része a vadászatnak a társaság, a barátok, a közös estebédek és sörözések, a viccek és a hangulat, ami egy jellegzetes, egyedi légkört ad az egésznek. Vadászat előtt amikor összekészítem a felszerelést, vadászat után amikor jólesően és fáradtan megyek haza, mosolyogva az ismerős házak és ablakok előtt..
Azt hiszem így elsőre sikerült egy kicsit más képet mutatnom, mint amit mostanában hallani-látni lehetett. Téma bőven akad, időm annál kevesebb. Meglátjuk.
